A Szántódpusztai Majorság egy élő gazdaság, ahol a családok és gyerekek közelről ismerhetik meg a vidéki élet mindennapjait, valamint találkozhatnak hazánk legértékesebb kincseivel is: az őshonos magyar állatfajtákkal. Ezek a fajták évszázadok óta részei a magyar tanyasi kultúrának, megőrzésük mindannyiunk közös feladata.

Magyar parlagi szamár

A magyar parlagi szamár egyike az őshonos, törvényileg védett háziállatainknak, 2004 óta hivatalosan elismert fajta. A házi szamár a páratlanujjú patások rendjébe, a lófélék családjába tartozik.
Története egészen az időszámítás kezdetéig nyúlik vissza: a kelták idején jelent meg a Kárpát-medencében, majd a rómaiak ideje alatt jelentősebb állománya alakult ki. Mai szamaraink feltehetően ennek a régi állománynak a kései leszármazottjai, hiszen azóta kevés új egyed érkezett az országba.
Sokáig „a szegények állatának” tartották, a parlagi szamarat málhás- és hátasállatként, valamint teherszállítóként is használták. Gazdasági szerepe sosem volt meghatározó, de kitartása és szívóssága miatt a juhászok megbecsült segítője volt.
Színe változatos: leggyakoribb a barna, sötétbarna és fekete, ritkábban előfordul egérfakó vagy gerlefakó. Jellegzetes jegye a hátvonalon végigfutó sötét szíj, a vállkereszt, valamint a lábakon előforduló zebraszerű csíkok.

Magyar tyúkfajták

Tyúkjaink a Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központ Haszonállat Génmegőrzési Intézetéből származnak, így valódi génmegőrző szerepet is betöltenek a Szántódpusztai Majorságban. Nálunk megtalálhatók:

  • Fehér magyar tyúk
  • Sárga magyar tyúk
  • Kendermagos magyar tyúk
  • Fogolyszínű magyar tyúk
  • Fekete erdélyi kopasznyakú tyúk
  • Fehér erdélyi kopasznyakú tyúk
  • Kendermagos erdélyi kopasznyakú tyúk
  • valamint egy régi tájfajta: a Dél-balatoni Majorsági tarnyakú tyúk

Nyugodt, szelíd természetük miatt kedvelt fajták. Remek kotlósok, gondosan nevelik csibéiket, és közben finom házi tojással ajándékoznak meg minket. Rovarirtóként is nélkülözhetetlenek: egész nap szorgalmasan kapirgálnak. Könnyen megszelídülnek, némelyik még a simogatást is szívesen fogadja.

Magyar lúd

A magyar lúd fehér, szürke és tarka színben fordul elő, különlegessége a fodrostollú változat, amelyet a 19. században kezdtek tenyészteni, kizárólag Magyarországon. Bár sokáig együgyűnek tartották, valójában intelligens, éber madár, amely képes megkülönböztetni a pásztort a vadásztól.
A gúnár őrzi a fészket, míg a tojó kotlik, és bátran szembeszáll minden betolakodóval. Ha boldogok, a libák széttárják szárnyukat és billegő mozdulatokkal „táncolnak” a Szántódpusztai Majorság udvarán – igazi látványosságot nyújtva.

Magyar parlagi kacsa

A magyar parlagi kacsa a leggyakoribb őshonos kacsafajta. Kitűnően hizlalható, húsa ízletes, lédús és finom rostú. Nagy ellenálló képességű, jó élelemkereső, így a Szántódpusztai Majorságban is otthonosan mozog.
Vidám, totyogó madarak: rövid lábaikon billegve sétálnak, fürdenek, tollászkodnak, és érdeklődve szemlélik a látogatókat. Mindig derűt hoznak, akár úszkálnak, akár a parton pihennek.