Épületeink

A puszta egyik legrégibb épülete, amely már a 18. század végén készült térképen is szerepel. Az 1860-ban készített kataszteri térkép magyarázó mellékelte szerint a 19. században a gyümölcsfákat gondozó kertész és családja élt az épület falai között. A felújítást követően itt helyeztük el a jegypénztárat, a shopot és a Babárium kiállítást.

A Kiskastély épülete a Majorság bejáratánál található. Szántódpuszta lakóépületei közül kiemelkedik ez az urasági lakóház, a kúria, amelyet a hajdani cselédség kastélyként emlegetett.

Az épületben interaktív helytörténeti kiállítás várja a látogatókat, amely Szántódpuszta történetét és az itt élt cselédség életét mutatja be.

Itt olvashatjuk a Tihanyi alapítólevélben Szántódpuszta első említését, megismerhetjük a török idők hatását és a puszta elnéptelenedését, kontextusba helyezve az ország történelmi eseményeivel.

A cselédség életének a bemutatásához elengedhetetlen tudnunk, hogy az itt élők mindennapjait a mezőgazdasági munkák évszakonkénti váltakozása határozta meg. Ezt az évszakok szerinti ciklikusságot kívánja a kiállítás párhuzamba állítani az emberi élet szakaszaival (tavasz-gyermekkor; nyár-ifjúkor; ősz-érettkor; tél-öregkor).

Emellett a Tihany-Szántód-rév történetével is megismerkedhetnek a látogatók. Az útvonal a Balaton természetes szűkületénél keletkezett, a szállítási szolgáltatás pedig a Tihanyi Apátsághoz tartozott, mivel az apátságnak mindkét parton voltak birtokai. Az átkelő személy- és áruszállításra is szolgált. Délről mezőgazdasági terményeket, gabonát, kukoricát, északról bort és követ transzportáltak az apátság révészei.

Az épület ad helyet a híres balatonendrédi csipkekiállításnak is, ahol megismerhetik a csipkeverés történetét, illetve az érdeklődők ki is próbálhatják.

Mindezek mellett sok érdekesség kiderül a József Attila-díjas magyar író, költő, műfordító Szentmihályi Szabó Péter munkásságáról is.

A Kiskastélyban helyet kapott továbbá egy Retrokiállítás, amely a ’80-as évek világába repíti vissza a látogatókat, bemutatva a korszak jellegzetes irodai és hétköznapi használati tárgyait, nosztalgikus élményt nyújtva több generáció számára.
Itt tekinthető meg Garbera István iparművész kiállítása is, amely a hagyományos népi bútorkészítés motívumait ötvözi egyéni, kortárs alkotói látásmóddal, bemutatva a paraszti kultúra formavilágát és díszítőhagyományait.
Mindezek mellett a Kiskastély pincéjében borászati kiállítás várja a látogatókat, amely a helyi borkészítés eszközeit és történetét mutatja be a római kortól kezdve, egészen 1945-ig követve a hagyományok alakulását.

 

A Kiskastéllyal szemben található a Ménescsárda. A cselédházat az 1970-es évekbeli felújítások során teljesen újjáépítették, majd Ménescsárda néven étteremként üzemeltették. A csárda elnevezését az akkor Szántódpusztára telepített új ménes és Tihanyi Alapítólevélben is megjelenő, I. András által ide rendelt 39 mén inspirálta. A Ménescsárda épületében jelenleg termelői és kézműves piac működik.

A pusztán élő emberek és állatok nem nélkülözhették a bő- és jóvizű kutakat. Hajdan a puszta vízellátását hét kút segítette, a legkülönbözőbb vízemelési technikával ellátva. A két öntöttvas kút a kiskastélyhoz tartozó virágos- és veteményeskert öntözését biztosította, míg az emberek és állatok vízigényét a kerekes és gémeskutak szolgálták ki. A Majorságban található reprezentatív kutat eredeti állapotába állították helyre.

A Magtárban a Búza útja c. interaktív kiállítást tekinthetik meg a látogatók. A búza egykor maga volt az élet. Így nevezte a nép az életet jelentő, kenyeret adó gabonát. A gabonatermesztés elsősorban a paraszti háztartások önellátását, éves kenyérszükségletük biztosítását jelentette.

Az 1882-ben épült állattartó ól eredeti formáját tekinthetik meg az érdeklődők.

A Dunántúlon általános gyakorlat volt, hogy a konyhai szabadkémények mászókéménnyé történő átalakításával az udvarra téglából épített kenyérsütőkemencét és húsfüstölőt építettek. 1916-ban építették a puszta egyik domborulatára a nagyméretű égetett téglából készült, cementsisakos, palával fedett kenyérsütő kemencét, melyet a projekt keretében helyreállítottunk.

A tégla oszlopokon álló lábaspajta 1850-ben épült és 1890-ben a déli végén hozzáépítettek egy újabb épületrészt, amely az elmondások szerint gépszínnek készült, de valójában bognárműhelyként működött. Itt alakítottuk ki a rendezvényteret, valamint a baba-mama szobát is.

A Majorság déli határát záró legnagyobb épület a hajdan volt ököristálló épülete. A gőzgépek és a traktorok elterjedésig, a nagybirtokokon az ökrök száma, fizikai erőnléte volt a jó vagy hanyag gazdálkodás mércéje. A nagyméretű, 56 ökörnek helyet adó istálló a szántódi gazdálkodás intenzitásáról tanúskodott.

Az épület jelenleg lóistállóként működik, melyben az ott tartott lovak mellett kiállítási tartalomként magyar lófajtákat bemutató szemléltető tablókat helyeztünk el.

Építészeti stílusát tekintve a puszta egyik legszebb épülete ez az L alakú lakóház, amely az ököristálló és a kukoricagóré közötti kis emelkedőre épült. Az épületről egy 1790-es feljegyzés is említést tesz, amelyben az olvasható, hogy az urasági kocsmához kocsiszín és istálló tartozott, 12 ló számára. Az épületben négy szoba, egy kamra, egy konyha és egy pince is volt.

A mesteremberek házától délkeletre épült fel a pusztai gazdálkodást kiszolgáló kézművesműhelyeknek otthont adó épület. Hasonlóan a többi épülethez, ezt is nagyméretű égetett téglából építették, tetőszerkezetéhez a kiváló minőségű faanyagot a szántódi erdők biztosították. A házban három műhely: kovács, bodnár és asztalos működött. Jelenleg kiállítótérnek ad otthont.

Szántódpusztán élők elbeszéléseiből tudjuk, hogy a pusztán szolgálók minden héten két kenyeret sütöttek, sőt, ha egy családban többen is voltak, ott ennél gyakrabban is szükség volt a kenyérsütésre. Ezzel a folyamattal ismerkedhetnek meg a látogatók a kemencénél elhelyezett kültéri tablókon.

Az épület helyén már az 1800-as évek előtt is állt valamilyen építmény, 1825-ben pedig kis méretű téglából készült istállót emeltek, amely ma a puszta kedvelt állatainak, a szamaraknak ad otthont.

A kültéri tablókon az épületek és építmények történeti bemutatását tekinthetik meg. Célunk, hogy az egyes épületeket és azok környezetét a korabeli jelentőségük tükrében ismerhessék meg vendégeink.

1846-ban építették fel a Rigler József tervezte Szántódpusztai Majorság közepén álló 26 öl hosszú, kétsoros kukoricagórét, amelynek alsó részén a közel ötven méternyi oszlopközök szekereknek adtak védelmet. A Kukoricagóré épületénél lévő tablókon többek között a kukoricával, illetve annak feldolgozásával kapcsolatos ismeretekre tehetnek szert, más helyszínen akár a füstölő és kemence jelentőségébe is betekintést nyerhetnek az látogatók.

A közel 1000 éves Majorság történelme szorosan összefonódik az állattartással. Ennek szellemében alakítottuk ki az Élő Major állatsimogatóit, ahol őshonos háztáji állatokkal lehet közelebbről megismerkedni és érdekességeket olvasni róluk. Állataink között házi nyúl, bárány, lúd, kacsa, több mint 7 őshonos tyúkfajta, tündéri szamarak, kecskék, malacok, gerlék, hullámos papagájok is megtalálhatóak!